KULTÚRGYÁR
Magyarország, Ózd, Törzsgyár-Gyár út
A rehabilitálandó barnamezős terület Ózd - a 1800-as évek óta regnáló Észak-magyarországi iparváros - zárványszerű történeti középpontjában található.
A 1900-as évek elején virágkorát élő városban lévő nehézipar megszűnése óta - közel negyed évszázada - kérdéses volt a terület új funkciójának megtalálása. Kezdetben a lehetséges alternatívák között szerepelt a környezetbarát iparágak betelepítése a területre, mely helyére lépett később a kulturális hasznosítás. A "Kultúrgyár" projektcsomag részei: a meglévő városi múzeum felújítása és kibővítése egy ipartörténeti szabadtéri területtel, a kulturális digitális archiváló központ első elemeként megépülő oktatási épület és kiállítótér, valamint az eddigi utolsó projekt-elemként bekapcsolódó egykori Fúvógépház átalakítása filmtörténeti élménypark és látványraktár céljára.
A helyszín egy hegyekkel körbezárt, magas talajvízszinttel rendelkező medence, melyet a gyár működése idején szivattyúztak, és a törzsgyári zárványt keresztülszelő mesterséges patakmederbe juttatták az épületek alól a vizet. A kulturális célú rehabilitációnak ez a patak topográfiai és szellemi értelemben is a "gerince": egyrészt az intézményegyüttes fő közlekedési útvonala, a víz pedig a tervek szerinti, fő, speciálisan helyi, lehetséges fenntartható energiaforrása a működtetésnek.
- Innovatív műszaki és környezettudatos megoldások.
A tervezési feladat specialitásai és újdonságai közé tartozott eredetileg, hogy egy olyan barnamezős iparterület-rehabilitáció valósuljon meg, melynek a kulturális célú hasznosításánál koncepcionális alapvetés volt a környezetbarát elvek alkalmazása is. Tervezési alapkoncepció volt, hogy ne sztenderdek alapján, hanem a meglévő adottságokból kiindulva, azok elemeit újrahasznosítva alakuljon ki az új funkciójú építmény-együttes. Így vált a terület gerincét képező patakmederből szabadtéri múzeumbejárat (mely egyben a zárt, vezetett látogatói forgalmat is biztosítja), az egykori közműalagutakból speciális kiállítótér, a területen felhalmozott törmelékből építőanyag (beton térelemek, különféle burkolatok újrahasznosított anyagokból), vagy éppen tájépítészeti design-eszköz (a megmaradt kéményfalak a parkolótér fontos díszítőelemeként hasznosult).
A bekerülési költség és az arányaiban jelentős mértékű új funkciók több helyen költséghatékony - de koncepcionálisan korszerű - megoldások létrehozását igényelte. Így került például a Múzeum épületére a vakolatrehabilitáció helyett növényfelfuttatás (mely a szigeteletlen épület alól a vizet is kiszívja), a látogatói útvonalnál és a patakmederbe az akadálymentesítésre és a világításra egyaránt alkalmas LED-világítás, a terület burkolatai közé újrahasznosított beton, kerámia és fém-elem. A kiválasztott technológiák, anyagok és megoldások a fenntartható épületműködés szerint alakultak.
Fontos célkitűzés volt, hogy a kialakítandó részleteknél a lehetőleg egyszerre több, egymással összekapcsolható dolog is megoldódjon (például: az akadálymentesítés látványelem is legyen egyszerre; a területen jelen lévő víz nem hátrány, hanem kiaknázható lehetőség; nem kell új kiállítási installáció, ha a meglévő ipari környezet "talált tárgyakként" működőképes; stb.).
A tervekhez képest a megvalósítás során egy-két elem kikerült a projektekből (például a napelemek és a talajvízből kinyert hőenergia-visszanyerés egyes részei), de ezek kiegészítése előtt továbbra is nyitottak maradtak a lehetőségek.
Az épületegyüttes egyes design-elemeiről elmondható: kulturális értékek megőrzése, a gazdaságosság, a hely specialitása és a környezettudatosság szerint alakult.
Az ipari múlttal rendelkező városban így fontos, hogy az emblematikus épületeik megőrzésre kerültek, vagy épp' rehabilitálódtak (pl. "Erőmű" szecessziós homlokzatának helyreállításával létrejött immár egy új "digitális imázs"). A kulturális identitás erősítését szolgálják azok a speciális megoldások, amelyek az ipari múlttal kapcsolatosak: régi ipartörténeti tárgyak összegyűjtése és térelemekként való szerepeltetése, valamint tervek szerinti talajtisztító, vagy őshonos növények alkalmazása a területalakításnál.
Az új épületkiegészítések, valamint az új épületek (terepépítményként formált pavilonok) demonstráltan különbözni akarnak, kontrasztot adni kívánnak a régihez képest, de úgy, hogy azokat kiemelje, ugyanakkor "cégérként" mutassa is és képviselje az új funkciót és a remények szerinti fenntartható szemléletet.
Épületegyüttes bruttó szintterülete: 15000 m2
Projektterület: 54486 m2
